Péntek regge

Hajós Kasztok a Balatonon

Ahogy telt az idő, megfigyeltem, hogy a vitorlázók között is különböző csoportok vannak, amik sokszor élesen elkülönülnek egymástól.

Az első csoport amit megfigyeltem, a horgászok csoportja volt. Egy közös téma van: a hal. Erről beszélnek, ugratják egymást, ezzel kelnek és fekszenek. Jó fej emberek, jókat tudtam nevetni velük.

A második csoport amit megismertem, a családdal vitorlázók. Ők mint kis szigetek léteznek. A hajó otthont ad nekik, szülőknek-gyerekeknek, egymással nagyon barátságosak, de nem nagyon csoportosulnak. Nagyon kellemes maguknak való emberek. Nagyon jó látni a boldogságukat.

A harmadik a vitorlásversenyzők csoportja, akiket szinte kizárólag a versenyzés és az arra való felkészülés érdekel. Igazi sportemberek. Semmi komporomisszum, a hajó a versenyzés miatt van. Jelentős részük azonban összeköti verseny közben vagy után a vitorlázást a kisebb-nagyobb-jelentősebb alkoholfogyasztással, de a csoport számára ez úgy tűnik elfogadott, amit különbözőképpen igazolnak: Hideg van, meleg van, nincs szél, ki kell pihenni a versenyt. Ez addig ment, hogy egy-egy versenyen elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen mennyien lehetnek, akik csak az alkohol miatt járnak versenyezni, mint ahogy rengeteg fiatal is csak az alkohol, a kábítószer támogatta buli miatt jár fesztiválokra. Nagyon tisztelem őket, de sajnos ahhoz, hogy igazán befogadjanak, együtt kell inni többségükkel. Akár legénység akár mint közösséget tekintve.

A negyedik csoport a felső tízezer, akiknél azt figyeltem meg, hogy többnyire a méregdrága 30 millió és 100 millió közötti hajók birtoklása és egymás előtt való erődemonstráció lenne az összetartó erő. Egymás között általában megtartják a három lépés távolságot, de igyekeznek olyan kikötőkbe tömörülni, ahol az igényes környezetben jól mutatnak a 12-20 méter hosszú gyönyörű hajók, és ahol sokan meg tudják csodálni őket és birtokukban levő hajócsodákat. Közéjük csak akkor lehet tartozni, ha az ember tud venni magának legalább egy új 33 lábas belépő szintű méretű hajót, megfelelő társadalmi pozicióban van, jó modorral. Kellemes, ám hűvös emberek. Talán ők állnak legközelebb az egykori klasszikus vitorlázókhoz, grófokhoz, a társadalom elitjeként vitorlázókhoz.

Az ötödik csoport a vitorlázás szégyenfoltja, ami tulajdonképpen nem is vitorlázókból áll, hanem szárazföldi emberekből, akik kibérelnek egy charter hajót, hogy abból úszó kocsmát-bulihajót csináljanak. Bömbölő zene mellett igyekeznek a lehető legnagyobb mennyiségű alkoholt elfogyasztani. Ha a nyílt vízen vannak, akár vitorláznak, akár fürdenek azt hangos bunkó üvöltözéssel teszik, ami kilométerekre elhallatszik. Éjszaka a mulatozást tovább folytatják a vendéghelyeken, nem törődve azzal, hogy más pihenni szeretne. Sajnos ezeket a hajókat bérbeadó vállalkozások üzleti érdekei miatt ez a csoport egyre növekszik.

A hatodik csoport a villanyhajósok. Ök valójában nem egy egymással összetartó csoport, kivéve talán az évente megrendezésre kerülő Zöld szalag Balatonkerülő versenyt. Lassú tempóval ide-oda csúszkálnak a vízen, senkit sem tavarva, olykor megállnak strandolni, vagy túrázni mennek távoli kikötőkbe.

A hetedik csoport egy kiváltságos réteg, a motoros hajóval közlekedők. Nem írhatok motorcsónakot, mert ezek a hajók már nem a csónak kategóriába tartoznak. Ők azok akik felvállalják, hogy bár a Balatonon tilos magánszemélynek motorcsónakjal közlekedni, ők megoldják ezt. Vállalkozásukat kiterjesztik a vízitaxizásra, vesznek a cégnek egy komoly járművet, és vállalkozási tevékenységként, valójában magáncélra használják ezeket a yachtokat. Természetesen vannak vállalkozások, amik valóban szolgáltatnak. De, hogy éppen melyik halad el az ember mellett őrült sebességgel, azt nemigen lehet megállapítani. Talán amikor azt láttam, hogy az egyik vízisíelőt húz maga után az magáncélú használat volt. De ez sem biztos.

Nyolcadikként van az örömvitorlázók hatalmas tábora. Ők nem horgásznak, nem versenyeznek. Sem versenyen, sem egymással pénzben. Örülnek, hogy van egy akkora méretű hajójuk, amit megengedhetnek maguknak, és kedvükre vitorlázgatnak, olykor egy intéssel köszöntve egymást kint a vízen.

Végül kilencedikként a vízen dolgozó rendőrök, vízimentők, hajóvezetők csoportját kell megemlítenem, akik keményen dolgoznak addig, amig mások ugyanott a szabadidejüket töltik.

Kint a vízen ezeket a csoportokat figyeltem meg. Nagyon tanulságos, hogy egy látszólag homogén csoport valójában mennyi részből áll. Így van ez a hétköznapokban is, és ez adja a nagy feladványt a vállalkozóknak, amikor célközönséget keresnek. Nagyon élesen kell tudni látni ezt.

 

Lázár CSaba
Márkaépítés és Vállalati Hatékonyság Specialista
Üzleti tanácsadó és tréner

Internet: www.lazarcsaba.com
E-mail: info@lazarcsaba.com

Mi a Balaton a nyaralók számára?

Mivel ez a munkám, így pontosan tudom mit kellene ehhez tenni, de abban a formában, ahogy a Balaton marketingjét most csinálják ez utópia.

Lázár CSaba
Márkaépítés és Vállalati Hatékonyság Specialista
Üzleti tanácsadó és tréner

Internet: www.lazarcsaba.com
E-mail: info@lazarcsaba.com

Mi is az a vallás?

Érdemes a dolgot mindjárt ott kezdeni, hogy mi is az, hogy vallás, mitől lesz valaki vallásos? Vallásosnak azt az embert nevezzük, aki abban hisz, hogy van élet a halál után, hogy valaki több mint a teste, és, hogy a halállal nincs vége a személy létezésének.

Így aztán láthatjuk, hogy ez sokkal inkább egy elképzelés és meggyőződés, mintsem valamilyen egyházhoz való tartozás kérdése.

Ám, azt, hogy ez miképp valósul meg, az már eltérő lehet. És így létrejöhetnek a különböző vallások.

Azt a személyt, aki pedig ezt az elképzelést először alakította ki, őt nevezzük a vallás megálmodójának. Ő a forrása annak a vallásnak. Minden vallásnál meg fogjuk találni azt az egy embert, akitől az a vallás származik. Így megtalálhatjuk a Keresztényeknél Jézust, a Budhistáknál Gautama Sziddhártát, az Iszlámnál Mohamedet vagy ha a modern kor leggyorsabban növekvő vallását, a Szcientológiát nézzük, L. Ron Hubbardot.

Tehát így van egy vallásunk, van egy vallásalapítónk. Majd ahogy egy vallás fejlődésnek indul, annak lehetnek követői, hívei, és létrejön egy azonos hitű csoport, és ezt nevezzük Egyháznak.

És az egyházaknak vannak vezetői, és hívei. És az, ahogyan az emberek a vallásukat gyakorolják és az ő közös hitük összetartja a közösséget.

Az, hogy ki miben hisz, hisz-e egyáltalán valamiben, azaz vallásos-e vagy sem, az az egyéni szabadságjogokhoz tartozik. Ez a jog mindenkit megillet.

Ám, ha megkérdezünk valakit, hogy vallásos-e vagy sem, illetve ha igen, melyik vallást követi egy valamit észrevehetünk. A személy meg van róla győződve, hogy az, amiben ő hisz, az az igaz, és aki nem azt vallja az bizony téved. Érdemes ezt megfigyelni.

Tartsd tiszteletben más vallását

Ahogy elérkeztünk ehhez a ponthoz, két út áll egy vallás követője előtt. Az egyik út, hogy miközben gyakorolja és terjeszti a hitét, elfogadja azt, hogy mindenki szabadon választhatja meg a hitét, vagy akár a hitetlenségét. A másik út, hogy rátámad azokra, akik nem az ő vallását követik, vagy éppenséggel egyiket sem vallják magukénak, mert az anyagi világ mindenhatóságában hisznek, és materialista világnézetet vallanak.

Abban a pillanatban, amikor valaki, legyen bármelyikhez tartozó, rátámad egy másik csoportra vagy annak tagjaira, egészen biztosan számíthat arra, hogy egyrészt viszont támadásnak teszi ki magát a megtámadott csoport részéről, illetve nagyon sok kívülállót is maga ellen fordíthat ezzel.

Tehát minden vallásnak, ha nem akar bajba kerülni, tiszteletben kell tartania más, az ővétől különböző vallásokat, és ezt meg kell követelnie elsősorban a saját egyházának tagjaitól, és másodsorban el kell érnie, hogy ezt mások is betartsák.

A vallások az emberekért vannak, és nem az emberek ellen. És ha valaki egy vallást akar felhasználni arra, hogy hatalmat szerezzen magának, azt azonnal fel kell ismernie az embereknek, és tenniük kell ez ellen.

Enélkül elképzelhetetlen a béke a földön.

Ezért ne szidd soha a versenytársakat, a konkurenciát

Nézzük hát meg, hogy hogyan kapcsolódik ez egy céghez, annak értékesítéséhez, és a Márkaépítéshez. Sok helyen olvashattuk már: "A versenytárs kritizálása, szidása mindig veszteségeket okoz." Annak, hogy egy cég elérje, hogy a potenciális vevők inkább nála vásároljanak megvannak a módszerei: jobb szolgáltatás, jobb termékek, jobb PR, jobb Marketing jobb értékesítés. Ezek a módjai annak, hogy valaki új vevőket szerezzen, és ahogyan meg tudja tartani a régieket.

Tehát ugyanúgy, mint a vallások és egyházak esetén, a cégek vezetőinek is fel kell ismerniük, hogy meg kell akadályozniuk, hogy a munkatársak elkezdjék szidni a versenytársakat, azok tagjait és azok vásárlóit. Ez egyenes út az anyagi veszteségekhez, és egyenes út a sikertelenséghez.

Meg kell érteni, hogy az embereknek joguk van ott és annyit vásárolni, ahol és amennyit szeretnének. Ez ugyanúgy, mint a vallásoknál a szabad döntés, a szabad választás joga. Ezt nem lehet és nem is érdemes erővel, és a versenytársak gonosz elpusztítására tett kísérletekkel elérni.

A fókuszban a vevők, és a nekik nyújtott szolgáltatásoknak kell állniuk.

Természetesen továbbra is érvényes minden tudás, amit arra használunk, hogy a vevők jobban felismerjék a Márkák, a cégek, a termékek és a szolgáltatások közötti különbséget, de a fókusz ezekben az esetekben is a vásárlókon, az embereken van.

A megoldás még egyszer: jobb szolgáltatás, jobb termékek, jobb PR, jobb Marketing jobb értékesítés.

És így a Márkánk egyre elfogadottabb lesz egy egyre szélesedő területen.

Harcostársi üdvözlettel:

Lázár CSaba Mike
Értékesítés és Márkaépítés Specialista
Üzleti tanácsadó és tréner

Internet: www.lazarcsaba.com
E-mail: info@lazarcsaba.com

Sok ünnep van, amit nem ez eredetileg ünneppé válásának okán ünneplünk. Sokak számára ezek a napok csak a fizetett munkaszünet miatt érdekes. Ám május elsejének története több mint érdekes.

A történet szálai egészen 1817-ig nyúlnak vissza, amikor is Robin Owen brit gyártulajdonos megfogalmazta, és kihirdette a munkások követeléseit, miszerint az akkor általános 10-16 órás munkaidőt nyolc órára csökkentsék le. Innen a szlogen, a jelmondat: Nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest). Ekkor azonban a kisebb sztrájkoktól és az azt követő elbocsátásoktól eltekintve komoly változást nem sikerült elérni.

39 évig, 1856 április 21-ig nem történt előrelépés a munkaidő csökkentésében. Ám ekkor, 1856 április 21-én Ausztráliában, Melbourne-ben a kőművesek és az építőmunkások sztrájkba léptek, és egy komoly meneteléssel követelték, hogy Ausztrália szerte vezessék be a nyolc órás munkaidőt. A sztrájk és a demonstráció sikerrel járt, és elsőként a világon bevezették a 8 órás munkanapot.

Harminc évvel később 1886 május 1-jén a z ekkor már a munkásokat képviselő szakszervezetek Chicago-ban sztrájkot, és több napos tüntetést szerveztek, amit anarchisták által kirobbantott zavargások kísértek, s amiben 11 ember életét vesztette.

Három évvel később Párizsban, a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése, amit II. Intrernacionálénak neveztek el, elhatározták, hogy 1890 május elsején a munkásszervezetek együtt vonuljanak fel, és követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését, ami akkor nem járt sikerrel.

Azonban a megszervezett tüntetésekkel az Egyesült Államokban sikerült elérni, hogy 1891-ben május elsejét hivatalosan a "Munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé" nyilvánították.

Ezt követően 13 évvel később 1904-ben, az amszterdami kongresszuson ismét felhívást adtak közzé, hogy minden ország munkás szervezetei és pártjai május elsején nagy felvonulásokkal szerezzenek érvény a 8 órás munkaidő bevezetésének.

1933-ban Németországban Hitler hatalomra jutott, és ő volt az, aki május elsejét fizetett nemzeti ünneppé nyilvánította.

A háborút követően egyre szélesebb körben sikerült elfogadtatni a 8 órás munkaidőt a bolygó legtöbb pontján, ahol sok helyen e nap fizetett munkaszüneti nap is egyben.

Tehát mit is ünneplünk május elsején? Nem a munkát, hanem Robin Owen brit gyártulajdonos munkásai által 1817-ben megálmodott 8 órás munkaidő valóra válását, melyet 1856-ban Ausztrál munkásoknak sikerült először kiharcolniuk.

És, hogy mindennek mi köze van a Márkaépítéshez? Erről személyesen fogok mesélni a következő FBTM-en, azaz a FALCON BRANDING TOUR MŰHELYEN!

Harcostársi üdvözlettel:

Lázár CSaba Mike
Márkaépítés és Értékesítési Specialista
Üzleti tanácsadó és tréner

Internet: www.lazarcsaba.com
E-mail: info@lazarcsaba.com
Mobil: 30/664-28-17 

Mc Donald's. A Márka, a Brand ma egyet jelent a gyorsétteremmel és a hamburgerrel. Mindenképpen érdemes mindenkinek megnéznie a filmet, akár vállalkozó, akár nem, mert úgy mutatja be azok életét, akik Márkát építenek, ahogyan az más filmalkotásban soha nem látható.

Immár 26 éve tartok tréningeket és tanácsadást vállalkozóknak, cégtulajdonosoknak, és a legsikeresebbeknek van egy nagyon jól körülhatárolható tulajdonságuk. De mielőtt ezt a tulajdonságot leírnám, néhány szó a filmről.

Sok-sok kritika jelent meg róla, pozitív és negatív is. Viszont amiket én láttam azokat egyiket sem vállalkozók írták, és főleg nem olyanok, akik a Márkaépítést komolyan veszik. Miért fontos ez? Mert ezt a világot rajtuk kívül nem igazán érti az, aki soha nem csinálta, nem élt olyan emberek közelében, akik a nagy Márkákat felépítették.

Túlságosan is hozzá vannak a fogyasztók szokva ahhoz, hogy a nagy Márkák egyszerűen itt vannak körülöttünk. Vásárolják a nagy nevekkel ellátott termékeket és szolgáltatásokat, és talán sosem jut eszükbe, hogy ezek mögött a nevek mögött hihetetlen mennyiségű munka, és emberi áldozat áll. És egy ember, aki az egész Márkát álmodja.

Lehetne arról beszélni, hogy a film jó-e, vagy hogy a főhős pozitív vagy negatív személyiség-e, ám egy biztos: Ma Ray Croc nélkül a Mc Donald's névről talán nem is hallanánk.

A film nézése közben sokszor éreztem úgy magam, mint amit a hétköznapokban a munkám során érzek. Vállalkozók harca, akik mind-mind igyekeznek az álmaikat megvalósítani. És bizony ezek az álmok néha különbözőek. És melyik valósul meg? Kinek az álma válik valóra?

Jöjjön válaszként az a tulajdonság, amit megfigyeltem a legsikeresebb Márkaépítőknél, vállalkozóknál. A film elején és végén is többször elhangzik: Állhatatosság, és kitartás. Vak hit az álom megvalósulásában, és bármilyen nehézség vállalása, hogy az megvalósuljon.

Íme hát a csatatér, ahol a Márkák egymással csatáznak, élükön a tábornokok, a cégtulajdonosok, akik sokszor a fogyasztók előtt ismeretlenül vívják csapataikkal a csatákat és a háborúkat. A valóságban sokszor sokkal vadabbul, mint amit az Alapító című filmben láthattunk.

Mert a Branding, a Márkaépítés igazi stratégiai játék, sok-sok érzelemmel, és tudással, ahol nincs biztos győzelem és amit csak a legjobbak élnek túl.

Harcostársi üdvözlettel:

Lázár CSaba Mike
Márkaépítés és Értékesítési Specialista
Üzleti tanácsadó és tréner

Internet: www.lazarcsaba.com
E-mail: info@lazarcsaba.com
Mobil: 30/664-28-17 

Óriási súlya van ennek a kérdésnek. Hiszen mi lenne fontosabb egy szülőnek, mint a gyermeke, és annak jövője? Mégis, úgy tűnik igen nagy az esélye annak, hogy a hivatalos oktatás semmiféle biztosítékot nem nyújt arra, hogy a gyermekekből tehetségükhöz mérten a legtöbbet kihozza, és gondosan elvezesse a sikeres élet küszöbére. A következő rövid történet a héten történt meg...

A mai reggelt úgy kezdtem, hogy bekapcsoltam a TV-t és az M1-en éppen két anyuka panaszkodott arra, hogy gyermeküket az általános iskola rendszeren keresztük a tanárok teljesen értelmetlen tananyaggal és azt is olyan mennyiségben, hogy azt egyszerűen lehetetlen megtanulni. Ennek eredményeképpen gyermekeik nem tudnak értve olvasni, és rengeteget hibáznak.

Minden nappal cserélődik az ország lakossága. Minden nap fiatalok és középkorúak hagyják el Magyarországot nyugat felé. Helyükre délről bevándorlók érkeznek. A népvándorlás korát éljük. Kép forrása: washingtonpost.com

Ugyanúgy, mint vállalkozó Márkaépítő barátom gyermeke... Kísérteties volt a hasonlóság. és egyre több helyről hallok hasonló panaszokat.

Barátomat nevezzük Rihárdnak, gyermekét Lackónak.

Harcostársi üdvözlettel:

Lázár CSaba Mike
Márkaépítés és Értékesítési Specialista
Üzleti tanácsadó és tréner

Internet: www.lazarcsaba.com
E-mail: info@lazarcsaba.com
Mobil: 30/664-28-17

Mindenek előtt nézzünk meg pár adatot 2015-ben a hivatalos becslés szerint 9 milló 849 ezren vagyunk Magyarok. Ebből hivatalosan több mint 600.000 azaz hatszázezer Magyar dolgozik külföldön. A diákok fele tervezi a külföldre költözést, ugyanakkor a középkorúak 20-30%-a szintén tervezi a külföldi munkavállalást.

A minap a televízióban láttam egy 4-es kisiskolást nyilatkozni arról, hogy mit szól a 9 osztályos általános iskolai rendszer bevezetéséhez, mire azt válaszolta, hogy nem örül neki, mert így egy évvel később végzi el az egyetemet, és egy évvel később tud kimenni Angliába dolgozni, miközben már gyűjti az Euro-t.

Tehát ha nem akarjuk magunkat ámítani jól látható, hogy miközben a nyugdíjas korosztály száma a halálozás miatt folyamatosan csökken, az iskolások fele szinte biztosan elhagyja az országot, hiszen közöttük ma már menőnek számít külföldön dolgozni, és lenézettnek ha valaki itthon marad.

Minden nappal cserélődik az ország lakossága. Minden nap fiatalok és középkorúak hagyják el Magyarországot nyugat felé. Helyükre délről bevándorlók érkeznek. A népvándorlás korát éljük. Kép forrása: washingtonpost.com

Ám miközben nyugat felé ürül az ország, a vákuumot kelet felől az illegális bevándorlók ostromolják. Felesleges arról álmodozni, hogy mindannyian el fogják hagyni az országot. Eddig 800 ezer ember menekült érkezett az Európai Unióba. Hazánkban év eleje óta 57 ezer illegális bevándorló érkezett, akiket naponta kezdetben  több százan követtek, melynek száma mára a többszörösére emelkedett, s mára elérte a napi 2 ezer 500 - 3 ezer főt. Kár abban reménykedni, hogy mindannyian tovább fognak menni. Nem fognak. Kezdetben menekült táborokban fognak lakni, majd miután túlestek a regisztráción szabadon mozoghatnak. Kapcsolatba kerülnek a helyi lakossággal, ismerkedni fognak, munkát vállalnak, párkapcsolatok alakulnak ki.

Mindeközben a kormány azon a terven dolgozik, hogyan lehetne a gyermekeket iskolai nevelésben részesíteni.

Éppen most 2015 augusztus végére a kormány döntése alapján csak idén 59 ezer nem EU tagállamból érkező külföldinek ad ki munkavállalói engedélyt. Ez a hivatalos döntés.

Ha valaki képes az adatokat látni, és nem megmagyarázni azokat, akkor tisztán látszik, ha marad ez a folyamat, akkor két év alatt több mint 100 ezer, tíz év alatt több mint 1 millió külföldi kezd munkát vállalni hazánkban, miközben ennél jóval több fiatal és középkorú hagyja el Magyarországot.

Így mindenkinek, aki Magyarországon él, meg kell lennie a pontos tervének az elkövetkező 10 évre, majd az utána következő időszakra, legyen az vállalkozó vagy munkavállaló. Mert a dolgok végérvényesen megváltoznak.

Azt nem gondolom, hogy katasztrófa lesz, kár is lenne pánik hangulatot kelteni. Az azonban biztos, hogy az a kultúra amiben most élünk gyökerestől megváltozik. Úgy ahogyan a lángos sütőket egyre inkább kiszorítják a gyros-osok, ugyanúgy fog a piac is megváltozni a lakosság összetételének változása miatt.

Akik időben felismerik a saját területük változásait és képesek lesznek a stratégiájukat ennek megfelelően alakítani, azok ezeknek a változásoknak a nyertesei lesznek.

Az idők változnak, és éppen itt, és éppen most óriási mértékű változást élünk meg. A vállalkozók ezt nem hagyhatják figyelmen kívül!

Készülj fel Te is a változásra, és

olvasd el az "Építs Te is Márkát, vagy legégyél TE a Márka című könyvet!
A válaszokat megtalálod benne!
Kattints IDE!

Harcostársi üdvözlettel a Rock Star fedélzetéről:

                                                                        Lázár CSaba
                                                                Márkaépítés Specialista
                                                              üzleti tanácsadó és tréner

8600 Siófok Vitorlás kikötő
Internet: www.lazarcsaba.hu
E-mail: info@lazarcsaba.hu
Mobil: 30/664-28-17

Öt óra... Hajómosás, pakolás... Tiszta hajóval várjuk a legénységet... Ébredezik a kikötő, eljött a nagy nap...

Öt órakor felkelt a nap... Kezdődjön a nagy kaland...

A Kékszalag reggele. 9 óra... ilyenkor más jelentése van ennek az időpontnak. Ekkor dördül el az ágyú Balatonfüreden, jelt adva a több mint 500 hajónak az indulásra. Túrahajóval a nagy tömegben, az egyik legnagyobb versenyhajóval pedig külön részben a nagyok között rajtoltunk. Ám most ez alkalommal Siófokról indultunk, hogy elkísérjük a mezőnyt, a versenyzők legkisebb zavarása nélkül, más útvonalat választva, mindenhol előnyt adva nekik, elkerülve őket.

Kormányosként első alkalommal be kellett lépnem egy vitorlás clubba, ki kellett váltanom a Vitorlás szövetség tagsági könyvét és a teljes legénységgel sportorvoshoz kellett menni. Nagy tortúra volt, amit teljesen feleslegesnek tartottam. Befizettük a fejenként 25.000.- Ft-os (remélem pontosan emlékszem) nevezési díjat, a hajó után szintén, így 100.000.- Ft-os költséggel a hátunk mögött vártuk a rajtot.

Hogy ez alkalommal is teljesen biztosak legyünk az alkalmasságunkban, Robi barátom felvállalta az egészségügyi felügyelő címet, és alapos vizsgálatnak vetette alá édesapámat és párom édesapját, akik elmúltak 70 évesek. A sikeres egészségügyi vizsgálatot jutalom Sportszelet-tel igazolta.

Egészségügyi vizsgálat, nehogy valami baj legyen vitorlázás közben

Egy szó mint száz, elérkezett az idő, az egészség rendben volt, párom Timi elkötötte a hajót, búcsút intettünk neki és a Partnak. Kimotoroztunk a siófoki kikötőből és elindultunk Kenese felé, a mezőny első bójája irányába. Ám szél... na az nem nagyon volt...

Így aztán megkezdtük a vánszorgást Kenese felé, fél szemünket rajta tartva a mezőnyön. Bekapcsoltam a tabletemen a TV közvetítést, és miközben kerestük a szelet, és irányokat váltogattunk, figyeltük, hogy a mezőny hol tart. Két óra alatt sikerült 8km-t megtennünk cikk-cakkban, de Kenese mérhetetlenül távol volt...

Szerencsénkre néha-néha egy kis alig érezhető enyhe fuvallat indult erre-arra, amit gyors irányváltásokkal követtünk, és ami tovább segített bennünket. Mindeközben a több mint 500 hajós mezőny az északi parton haladva közeledett Kenese felé nem sokkal nagyobb tempóban mint mi. Ám az első nagy hajók, a több mint 20 méteres árbócaikkal a felső rétegekben már találtak szelet, így ők messze elszakadtak a többi 500 hajótól.

Ekkor már majdnem 6 órája voltunk úton, és 6km-t haladtunk, azaz óránként egyet... Kenese még mindig rettenetesen messze, és hol van még a nyugati medence...

De a szerencse hirtelen ránt mosolygott, déliesedett a szél, és miközben az első nagy katamaránok elhaladtak mellettünk Kenesét elhagyva Siófok irányába, blistert, azaz egy nagy könnyű orrvitorlát tudtunk húzni, amivel a sebességünk megsokszorozódott a rettenetes hőségben.

Ezzel a vitorlával aztán háromnegyed három magasságában tudtunk fordulni a Kenesei kikötő közelében, nem messze attól a helytől, ahol az élmezőny vette az elő bóját.

Forduló Kenesén...

Következett visszafelé az igazi élményvitorlázás. Édesapám reggeltől vitte a hajót a kormánynál, ám most új feladat volt: Együtt haladni a mezőnnyel, úgy, hogy ne zavarjuk őket, hiszen egy vonalon lehetett megközelíteni Siófokot. Gyönyörű felejthetetlen látvány, ahogy a rengeteg vitorlás együtt halad a tavon, az alig fodrozódó vízen. Ám valamit észre kellett venni. Több mint 300 hajó, még mindig Álmádinál messze a kenesei bója előtt állt a szélcsendben, és várta a frissülést... Mindezt délután négy órakor, hét órával a rajt után...

Gyönyörködve a látványban, eszembe jutott, hogy ez tényleg egy zarándok út. A zarándok a szótár szerint olyan személy, aki messze megy az otthonától... És ezt az érzést akkor kezdtem még jobban érezni, amikor újra elértük Siófokot, és elindultunk a messzeségbe, a végtelen horizont peremére...

Háromnegyed nyolc... Több mint 10 órája a vízen, 30km vitorlázás... és valójában csak most indulunk...

A naplemente gyönyörű látvány. Eszembe jut, hogy első két alkalommal ilyenkor már elhagytuk Balatonföldvárt... És most még vennünk kell Tihanyt, amikorra már sötét lesz...

Tihany felé az aranyhídon...

És ekkor megjött a szél... nem is akármilyen... Blister vitorla le, indul a kapaszkodás, miközben hátulról ránk esik a mezőny... Ők minden vitorlát felhúznak, gyorsabbak nálunk, félrehúzódunk, elmennek... Tihanynál a korom sötétben felhő takarja az ezüstös teliholdat...

Éjjel 10 óra...

41km 14 órája úton...

Az út összeszűkül, majd hirtelen kitárul a tér...

És a döntés: Déli part? Vízközép? Északi part? Kis tanakodás után, elindulunk a déli part felé. Van aki vízközépen marad, és úgy tűnik nekik van igazuk. Ott a szél!

Gyorsan mi is behúzunk a tó közepe felé és az egyre erősödő hátszélben robogunk Badacsony felé...

Első fokú viharjelzés... A szél erősödik... Fekete felhő a tó felett,  ritka nagy cseppek kopognak a hajón...

Másod fokú viharjelzés... A hajó őrült rohanásba kezd... átveszem a kormányt...

Őrült rohanás a Balaton közepén éjjel...

Éjjel egy óra, és a hajó egyre gyorsul a viharossá váló szélben. Kapaszkodok a kormányba, miközben valami szemben keresztbe őrült sebességgel közelít... A SAFRAM, a versenyt vezető vitorlás az. Alig pár 10 méterrel rohan el előttünk észbontó 50-60km/órás sebességgel. Utána a motoros kísérő hajó.

15 perc... Újabb szörnyeteg! Itt a Két árbócos szörnyeteg a Fifty-Fifty. Újra csak néhány 10 méter!

Korom sötét... A holdat felhő takarja.

Mi hátszéllel robogunk, az élmezőny őrült tempóban halad keresztbe nekünk a tavon. Ennek már a fele se tréfa. Meresztjük a szemünket, világítunk a fejlámpákkal, hogy elkerüljük az ütközést. Újabb hajók!

Elkerüljük Balatonlellét, és Révfülöpöt...

Édesapámmal ketten tartjuk a frontot, a többiek elmennek aludni... elfáradtak...

Egyre többen jönnek. 5-6 tonnás cirkálók kerülgetnek, irtózatos robajjal mennek el előttünk-mögöttünk... Egy árnyék suhan... Hajó lehet, mert kitakarja a parti fényeket... ő is elmegy...

Újabb hajó. Látom a zöld fényt, (a hajók jobb oldalukon zöld, a bal oldalukon piros fénnyel világítanak szemből) ez a hajó jobb oldala, és jön felénk... előttünk fog elmenni. De mi megyünk lefelé, ő jön felfelé... hol van már a piros lámpa??? Kell látnom a hajó jobb oldalát... Végre, megvan, most jön pont szembe... Na gyerünk tűnjön el a zöld... Akkor már mögöttünk megy majd el... a piros hirtelen eltűnik látom a zöldet... de nem, újra látom mind a kettőt! ÚJRA FELÉNK JÖN! NEM TUDJA TARTANI A MAGASSÁGOT, LESODRÓDOK! MÁR CSAK PÁR MÉTERRE VAN!!!! EBBŐL ÜTKÖZÉS LESZ!!

Világítok, nyomom a kürtöt! Ijedt arcok jelennek meg a kabin bejáratban, kérdezik mi van... Nem tudok velük foglalkozni most...

NINCS HOVÁ MENNI, HÁTSZÉLLEL MEGYÜNK!

DE NEM! AZ UTOLSÓ PILLANATBAN ELFORDUL ÉS ELMEGY MÖGÖTTÜNK KÉT MÉTERREL!

"NA MOST VOLT ELÉG! BEMEGYÜNK BADACSONYBA!" - gondoltam, és kinéztem magamnak a tarajos hullámokon száguldó hajónk új célpontját...

Újabb hajók jönnek, de haladunk... Szélbeállás, gyors nagyvitorla leszedés...Legyűröm amennyire tudom, mert a hajót fordítják vissza a hullámok!

Rohanás előre puffereket (ütközőket) ledobni...

Motor be, orrvitorla be, kikötő... KELETI SZÉLBEN NYITOTT A BADACSONYI KIKÖTŐ!!!!

Nyugodt víz helyett nagy hullámokon érkezünk, fordulás, irány a vendéghelyek!

FOGLALTAK!!! Menjünk beljebb! A sötétségben próbálom nézni hol nincs árbóc! Az utolsó pillanatban, mielőtt a nádasba érnénk: Ott van egy üres! Bevágódunk, oldalszél, rátol a bal oldali oszlopra, motor hátramenetbe, fékezés.

Hajnali három óra... Megérkeztünk...

Hajnal háromkor Badacsonyban...

Mindannyian ott ahol vagyunk, ketten bent a kabinban, Édesapámmal kint a fedélzeten elheveredünk, és gyorsan elalszunk... Mielőtt elnyomna az álom eszembe jutnak azok, akik még csak most vannak Tihanyban... Azok, akik Keszthely felé és onnan visszafelé vitorláznak a sötétben és küzdenek az elemekkel... kemény emberek... Eszembe jut az első két Kékszalag, a teljesített táv, és a csapat... elalszom...

AZTÁN ITT A REGGEL! Hat óra, felkelés. A drótkötelek fütyülnek a szélben, a nádas fekszik. Kinézek a vízre, a tajtékzó Balatonon szinte fekvő hajók tartanak Tihany felé a szembe szélben, keresztbe a tavon...

A fele sem tréfa. Nézem a széltérképet: CSAK A NYUGATI MEDENCÉBEN, ÉS CSAK A BALATON FÖLÖTT FÚJ EZ A SZÉL! Nem hiszem el. Az előrejelzés szerint tizenegyre leáll... Gyors tanakodás, Én tudok egyedül vitorlázni és kezelni a hajót, édesapámra a nagy szélben néha rá tudom bízni a kormány, a legénység másik két tagja ki tudja ülni a hajót oldalra kiülve az árbócnál.

HÁT AKKOR INDULJON A KALAND!

Kirohanunk a Badacsonyi kikötőből és egy szál orrvitorlával elindulunk vissza Siófokra. A hajó rohan a tajtékos Balatonon.

Viharos szembe szélben Badacsonyból indulunk vissza Siófokra

Igazi küzdelem... A Balaton a nyugati medencében viszonylag keskeny, így parttól partig megyünk együtt a mezőnnyel, akik előtt le a kalappal... Ők Keszthely óta ezt csinálják. Mi csak most szállunk be a játékba...

 Aztán 24 óra vitorlázás után, levonva belőle a 4 órás kiállást, elértül a 100km-es távot, és Balatonszemes előtt folytattuk utunkat a déli parton, közeledve újra Tihany felé.

 
 A mezőny visszafelé is kerülgette egymást a keresztezések miatt, ami így világosban is izgalmas volt az ami sötétben rémisztő. Eszembe jutott a versenyző kormányosok szokása. Ha előnyt kell adni egy másik hajónak, akkor rátartják a kormányt a másikra, és az utolsó pillanatban mennek el mögötte, így veszítve a legkevesebbet a magasságból. Ez történt meg velünk az éjszaka, ezért láthattuk hogy felénk jön egy hajó, ami az utolsó pillanatban elmegy mögöttünk. Eszembe jutott a BIZALOM szó, mert ez valóban az... Bízol a másikban, hogy el fog engedni... Sajnos pár éve nem kaptam meg ezt az előnyt egy verseny rajtjánál, és derékbe kapott egy másik hajó... A Rock Starnak beszakadt az oldala, és közel három milliós kár keletkezett benne... De ez régen volt, és a hajóm meg lett javítva és a nap is gyönyörűen süt... A szél enyhül, nagyvitorla fel, IRÁNY TIHANY!

A Tihanyi csövön - ahogy azt a vitorlázók nevezik egymás között -  simán átjutottunk. A három komp közötti lavírozás izgalma már semmiségnek tűnt az elmúlt másfél nap kalandjai mellett.

Így közel 32 óra vitorlázás, és 137 km megtétele után jókedvűen érkeztünk vissza Siófokra, egy újabb nagy kaland után. Köszönöm a legénységemnek: Tari-Toldi Róbertnek, Tolnai Józsefnek és Édesapámnak Lázár Károlynak, hogy velem tartottak az első Kékszalag Zarándok úton, és bíztatok mindenkit, hogy vegyen részt a Kékszalag kalandjában, akár Versenyzőként, akár Zarándokként, és szerezzen egy életre szóló élményt!

31 óra és 137km vitorlázás. Igazi nagy kaland!

 
 
 Harcostársi üdvözlettel a Rock Star fedélzetéről:

                                                                        Lázár CSaba
                                                                Márkaépítés Specialista
                                                              üzleti tanácsadó és tréner

8600 Siófok Vitorlás kikötő
Internet: www,lazarcsaba.hu
E-mail: info@lazarcsaba.hu
Mobil: 30/664-28-17

Olvasd el az "Építs Te is Márkát, vagy legégyél TE a Márka című könyvet!
Kattints IDE!

Gondolom már a cím is furcsán hat, hiszen talán ez a két dolog az, amit az ember nem csinál a taffipax láttán. Mégis, mivel egyrészt ma van a születésnapom, másrészt pedig az új mindent figyelő és mindent mérő készülékekkel ijesztgetik a médiában az embereket, arra gondoltam, mi lenne ha a dolog egy kicsit másképp lenne...

Visszaemlékezve az utakon eltöltött évekre, azok a pillanatok, amikor rendőrautókat, rendőröket és traffipaxokat láttam, nem tartoztak a legkellemesebb élményeim közé. Ezek, ahogy sok más embernél is, sokkal inkább a félelem időszakai, ami lehet kisebb vagy nagyobb mértékű. Van mikor az ember hirtelen megijed, és gyorsan mindent leellenőriz magában: biztonsági öv, sebesség, papírok...

Mára annyira "lehet azt mondani" közutálatnak örvendenek a rend őrei, hogy az elmúlt pár hónapban az jutott az eszembe, hogy ez tipikusan olyan helyzet, ami senkinek sem jó. Nem jó az embereknek, hogy állandóan fenyegetve érzik magukat, és nem lehet jó a rendőröknek sem, hiszen egész biztos vagyok benne, hogy nem jó érzés egész nap gyűlöletet érezni az emberek irányából.

Nem jó érzés egész nap gyűlöletet érezni az emberek irányából

Így arra gondoltam megfordítom a dolgot, és megpróbálom magam jól érezni az úton, anélkül, hogy azzal lennék elfoglalva, hogy rettegek a rendőrök ellenőrzésétől. Elkezdtem hát az "emberkísérletet".

Induláskor bekötöttem magam, megnéztem nálam vannak-e a papírok. Minden rendben, indulás. A megengedett sebességet sem léptem túl, így teljesen nyugodt hangulatban folytattam az utam a városon át.

És ekkor megláttam szemben azt az autót, amiről azt gyanítottam, hogy sebességet mérnek belőle. Fehér rendőr autó Siófok központjában. Ahogy közeledtem, láttam, hogy bizony nem tévedek, és a "százszemű rém" az új mindent tudó traffipax néz velem szembe. Gyorsan felemeltem a kezem, és széles mosollyal integettem, ahogy elhaladtam mellette. A gép mögött ülő rendőrt jól láthatóan meglepte a gesztusom. Ez teljesen érthető, hiszen az emberek többsége próbál láthatatlanul elmenni a mérő autó mellett, majd miután kiért a veszélyzónából válogatott szitkokat küld a rend őre fel.

Ám ez alkalommal más volt a helyzet, és ez nyilván meglepte. Lehet, hogy azt gondolta, hogy egy ismerőse vagyok. Vagy ki tudja, mivel magyarázta meg a dolgot. De a lényeg, és amire nem számítottam, igazán jó móka volt, és a hangulatom cseppet sem zuhant le, a rendőrautó láttán, és azt elhagyva.

Ezt a módszert már éveken keresztül használom a Balatonon, ahol a motorcsónakkal közlekedő rendőröknek szoktam inteni, és amit ők is viszonozni szoktak. Így elhatároztam, hogy ezentúl a közutakon is előre fogok inteni a rend őreinek és küldök feléjük egy őszinte barátságos mosolyt.

És, hogy ez hozzá járul-e ahhoz, hogy a jobb legyen a Személyes Márkád?

Én azt gondolom, hogy igen.

Olvasd el az "Építs Te is Márkát, vagy legégyél TE a Márka című könyvet!
Kattints IDE!

Harcostársi üdvözlettel a Rock Star fedélzetéről:

                                                                          Lázár CSaba
                                                                 Márkaépítés Specialista
                                                                üzleti tanácsadó és tréner

8600 Siófok Vitorlás kikötő
Internet: www,lazarcsaba.hu
E-mail: info@lazarcsaba.hu
Mobil: 30/664-28-17

A vállalkozókkal eltöltött hosszú évek során azt figyeltem meg, azért dolgoznak reggeltől estig, mert eszükbe sem jut az, hogy lehetne másképp is. Lehetne sok szabadidő és lehetne jólét. Ám a gyakorlat az, hogy marad az őrület, a reggeltől estig munka és a soha el nem ért álmok...

Bogozzuk ki ezt egy kicsit. Egy cégben van két egymástól nagyon elhatárolt feladatkör:

1. A Tulajdonos

2. Az Ügyvezető.

Ez két külön dolog.

Nézzük először a Tulajdonost. A Tulajdonos tulajdonolja a céget, és a Márkanevet. Kitűzi a nagy célokat, és részesedést kap a cég nyereségéből, és a névhasználatból. Nem igazán érdekli, hogy mennyi munkát kell elvégezni a cégben. Alkalmaz egy menedzsmentet, melynek élén az Ügyvezető igazgató áll, alatta a vezetők. A tulajdonos kitűzi a célt, a menedzsment pedig végrehajtja. És mi történik, ha a menedzsment kudarcot vall? Lecserélik őket. Könyörtelenül. A Tulajdonos mit akar? Nagy céget akar, szabadidőt, jólétet

Lássuk az Ügyvezető igazgatót. Ő egy alkalmazott. A menedzsment feje. A feladata, hogy megvalósítsa a Tulajdonos által kitűzött célokat. Az Ügyvezető igazgató mit akar? Kezelhető problémákat, és stabil jól fizető állást.

Cégvezetők az őrület határán Kép forrása: scottcochrane.com

Ám hazánkban egy nagyon érdekes dolgot láthatunk. Az esetek túlnyomó többségében a Tulajdonos és az Ügyvezető igazgató ugyanaz a személy. Így aztán esténként a tulajdonos nagyot álmodik, másnap ugyanaz az ember, mint ügyvezető visszavesz az álomból, mert pofon vágja a valóság.

Ezért aztán a legritkább esetben épülnek fel Márkák Magyarországon. Miért? MERT A MÁRKAÉPÍTÉS A TULAJDONOS SZÍVÜGYE.

Az Ügyvezető igazgatót a működés érdekli.Így aztán hosszútávon megmarad a reggeltől estig tartó robot. És mi a bizonyíték? A balatoni kikötők tele vannak sok tízmillió értékű yachtokkal, amik cégtulajdonosok birtokában vannak. Ám "ugyanazt a testet használja"  az Ügyvezető igazgató is, így a Cégtulajdonos csak akkor jut le a hajójára, amikor az Ügyvezető igazgató szabadságra tud menni.Hogyan lehetne ezen változtatni? A FALCON AKADÉMIA - Márkaépítés Program a Cégtulajdonosokat tanítja arra, hogyan válasszák le magukat a cégükről. Ennek az útja a Márkaépítés.

Tehát a lecke: , "Építs te is Márkát vagy legyél TE a Márka!"

Ezt sajátítják el a FALCON AKADÉMIA - Márkaépítés Programjának résztvevői!

Olvasd el az "Építs Te is Márkát, vagy legégyél TE a Márka című könyvet!
Kattints IDE!

Harcostársi üdvözlettel a Rock Star fedélzetéről:

                                                                          Lázár CSaba
                                                                 Márkaépítés Specialista
                                                                üzleti tanácsadó és tréner

8600 Siófok Vitorlás kikötő
Internet: www,lazarcsaba.hu
E-mail: info@lazarcsaba.hu
Mobil: 30/664-28-17