Valamikor úgy gondoltam, hogy mindenki azért vitorlázik, hogy élvezze a harmóniát, a természet szépsége adta romantikát. Ma már másképp gondolom.
 |
|
Péntek regge |
Hajós Kasztok a Balatonon
Ahogy telt az idő, megfigyeltem, hogy a vitorlázók között is különböző csoportok vannak, amik sokszor élesen elkülönülnek egymástól.
Az első csoport amit megfigyeltem, a horgászok csoportja volt. Egy közös téma van: a hal. Erről beszélnek, ugratják egymást, ezzel kelnek és fekszenek. Jó fej emberek, jókat tudtam nevetni velük.
A második csoport amit megismertem, a családdal vitorlázók. Ők mint kis szigetek léteznek. A hajó otthont ad nekik, szülőknek-gyerekeknek, egymással nagyon barátságosak, de nem nagyon csoportosulnak. Nagyon kellemes maguknak való emberek. Nagyon jó látni a boldogságukat.
A harmadik a vitorlásversenyzők csoportja, akiket szinte kizárólag a versenyzés és az arra való felkészülés érdekel. Igazi sportemberek. Semmi komporomisszum, a hajó a versenyzés miatt van. Jelentős részük azonban összeköti verseny közben vagy után a vitorlázást a kisebb-nagyobb-jelentősebb alkoholfogyasztással, de a csoport számára ez úgy tűnik elfogadott, amit különbözőképpen igazolnak: Hideg van, meleg van, nincs szél, ki kell pihenni a versenyt. Ez addig ment, hogy egy-egy versenyen elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen mennyien lehetnek, akik csak az alkohol miatt járnak versenyezni, mint ahogy rengeteg fiatal is csak az alkohol, a kábítószer támogatta buli miatt jár fesztiválokra. Nagyon tisztelem őket, de sajnos ahhoz, hogy igazán befogadjanak, együtt kell inni többségükkel. Akár legénység akár mint közösséget tekintve.
A negyedik csoport a felső tízezer, akiknél azt figyeltem meg, hogy többnyire a méregdrága 30 millió és 100 millió közötti hajók birtoklása és egymás előtt való erődemonstráció lenne az összetartó erő. Egymás között általában megtartják a három lépés távolságot, de igyekeznek olyan kikötőkbe tömörülni, ahol az igényes környezetben jól mutatnak a 12-20 méter hosszú gyönyörű hajók, és ahol sokan meg tudják csodálni őket és birtokukban levő hajócsodákat. Közéjük csak akkor lehet tartozni, ha az ember tud venni magának legalább egy új 33 lábas belépő szintű méretű hajót, megfelelő társadalmi pozicióban van, jó modorral. Kellemes, ám hűvös emberek. Talán ők állnak legközelebb az egykori klasszikus vitorlázókhoz, grófokhoz, a társadalom elitjeként vitorlázókhoz.
Az ötödik csoport a vitorlázás szégyenfoltja, ami tulajdonképpen nem is vitorlázókból áll, hanem szárazföldi emberekből, akik kibérelnek egy charter hajót, hogy abból úszó kocsmát-bulihajót csináljanak. Bömbölő zene mellett igyekeznek a lehető legnagyobb mennyiségű alkoholt elfogyasztani. Ha a nyílt vízen vannak, akár vitorláznak, akár fürdenek azt hangos bunkó üvöltözéssel teszik, ami kilométerekre elhallatszik. Éjszaka a mulatozást tovább folytatják a vendéghelyeken, nem törődve azzal, hogy más pihenni szeretne. Sajnos ezeket a hajókat bérbeadó vállalkozások üzleti érdekei miatt ez a csoport egyre növekszik.
A hatodik csoport a villanyhajósok. Ök valójában nem egy egymással összetartó csoport, kivéve talán az évente megrendezésre kerülő Zöld szalag Balatonkerülő versenyt. Lassú tempóval ide-oda csúszkálnak a vízen, senkit sem tavarva, olykor megállnak strandolni, vagy túrázni mennek távoli kikötőkbe.
A hetedik csoport egy kiváltságos réteg, a motoros hajóval közlekedők. Nem írhatok motorcsónakot, mert ezek a hajók már nem a csónak kategóriába tartoznak. Ők azok akik felvállalják, hogy bár a Balatonon tilos magánszemélynek motorcsónakjal közlekedni, ők megoldják ezt. Vállalkozásukat kiterjesztik a vízitaxizásra, vesznek a cégnek egy komoly járművet, és vállalkozási tevékenységként, valójában magáncélra használják ezeket a yachtokat. Természetesen vannak vállalkozások, amik valóban szolgáltatnak. De, hogy éppen melyik halad el az ember mellett őrült sebességgel, azt nemigen lehet megállapítani. Talán amikor azt láttam, hogy az egyik vízisíelőt húz maga után az magáncélú használat volt. De ez sem biztos.
Nyolcadikként van az örömvitorlázók hatalmas tábora. Ők nem horgásznak, nem versenyeznek. Sem versenyen, sem egymással pénzben. Örülnek, hogy van egy akkora méretű hajójuk, amit megengedhetnek maguknak, és kedvükre vitorlázgatnak, olykor egy intéssel köszöntve egymást kint a vízen.
Végül kilencedikként a vízen dolgozó rendőrök, vízimentők, hajóvezetők csoportját kell megemlítenem, akik keményen dolgoznak addig, amig mások ugyanott a szabadidejüket töltik.
Kint a vízen ezeket a csoportokat figyeltem meg. Nagyon tanulságos, hogy egy látszólag homogén csoport valójában mennyi részből áll. Így van ez a hétköznapokban is, és ez adja a nagy feladványt a vállalkozóknak, amikor célközönséget keresnek. Nagyon élesen kell tudni látni ezt.
Lázár CSaba
Márkaépítés és Vállalati Hatékonyság Specialista
Üzleti tanácsadó és tréner
Internet: www.lazarcsaba.com
E-mail: info@lazarcsaba.com
